Sziasztok!
Anyut meg kellett fenyegetnem... Nagyon régen jelentkeztünk már! És mennyi minden történt!
Az elején elmondom a legfontosabbat rólam. Minden kontroll vizsgálaton átmentem és elégedettek voltak velem a dokik. A szemészeten mindent rendben találtak, a fejlődés-neurológus doktornénik szerint is szépen fejlődök, örömmel tudok arról beszámolni, hogy a mazsolaszemeket észreveszem és leginkább megenni szeretném... :-) Szuper gyorsasággal tudok mászni - lépcsőn is, fel és le egyaránt -, térdelve is tudok közlekedni és persze bármibe kapaszkodva sétálok is. De egyedül még nem indultam el, egészen tegnapig!
Tegnap ugyanis (febr9) tettem egy lépést Anyu felé, ma pedig már kettőt. Na jó, kicsit még bizonytalanok, de azért jól csinálom! Legalábbis Panna, Anyu és Apu rettentően örültek! Az utóbbi hetekben már egyre többet állok egyedül meg - már a pocakommal sem támasztom magam!
Az utolsó mérlegelés szerint 8800g vagyok (2-3 hete volt) és már a 86 ruhácskák ujja is rövidnek tűnik. Szépen növekszem, jó kis csávó lesz belőlem Anyu szerint! (bár kicsit ront az összképen a hajam, amit elől Anyu vágott le... nem tudtam nyugton maradni, így nem lett túl egyenes...)
Azért be kell valljam, hogy nem vagyok egy mintagyerek! Eleven vagyok, akaratos (megsúgom hisztis is, bár fiúként ez lehet, hogy kicsit ciki - majdcsak kinövöm) és nagyon nagy csibész!
A rend abszolút zavar! Sokkal jobban szeretek például szétdobált frissen mosott ruhák között játszani! Továbbra is odáig vagyok a növényekért, de ebből is csak a baj van. Egyik nap a csámcsogásom buktatott le! Anyu megtalálta a kezemben a fikusz egyik levelének tetemét - összerágva. Na persze ismét megnézte az interneten, hogy nagy baj-e, ha én nyomom magamba a fikusz levelét... Hát baj volt! Ugyanis a fikusz mérgező növény kedves blogtársaim! Persze én ezt tudtam - ezért sem nyeltem le a levélből egy darabot sem! De Anyut ez nem győzte meg, felhívta a Heim Pál kórház toxicológiai osztályát és elmondta, hogy mi történt. Ott megkérdezték, hogy hol lakunk - Diósd - erre közölték, akkor azonnal induljunk! Mindezt persze egy szombat este 6 óra magaságában, amikor szakadt a hó... A kórházban a dokinéni megvizsgált, de nem volt mérgezésre utaló jel (megnövekedett nyáltermelés, beduzzant nyirokcsomók, hányás...) és szerencsére a megrágott levél-puzzle minden darabja megvolt, így hazaengedtek. Azóta persze a növényvilágtól el kellett távolodnom! Bár megvallom minden rafináltságomat elővettem, hogy visszakerülhessek a közelükbe, de Anyu és Apu rettentően résen vannak!
Pannáról se feledkezzünk meg! Ő is mindig résen van! Nagyon tudja, kiválóan megtanulta, hogy nekem mit szabad és mit nem. Mindig rám szól, ha rosszban sántikálok - például a számba dugdosom az apró dolgokat: gyűrű, pónik...stb. Akkor van esélyem csibészkedni a jelenlétében, ha mesét néz, mert akkor se lát, se hall!
Imádjuk egymást és ketten, együtt még nagyobb csibészek vagyunk! Sikítozunk, négykézláb fogócskázunk, vagy bújocskázunk a függöny mögött... De azt szeretem legjobban, amikor reggel felkelek és persze rögtön felébresztek mindenkit - de Anyu és Apu nem mindig ugrik azonnal, hogy kivegyen az ágyból! Viszont Panna jön, felkapcsolja a villanyt, odatolja az ágy oldalához a sámlit és bemászik hozzám! Utána majdnem szétbontjuk a kiságyat és amikor már túl nagy a vircsaft, akkor jönnek a szülők és berekesztik a bulit! :-)
Januárban Anyu is újra elkezdett dolgozni, így én bölcsis lettem. Apu szoktatott be, meg kell mondjam, hogy nagyon profin csináltuk végig a dolgot! Január végére egész napos bölcsis lettem (kb 9-től 16-ig vagyok a munkahelyemen) úgy, hogy egy hetet betegszabadságon voltam! :-) Szeretek bölcsibe járni, van már kedvenc játékom is és ha azt megkapom, akkor még a sírást is felfüggesztem egy időre.
Pannát Anyu viszi reggel az oviba, néha nagy a nyafogás, mert Panna minden mást szeretne, csak oviba ne kelljen menni. (azt azért elárulom, hogy amikor már ott van az oviban a kisasszony, akkor semmi gond nincs, sőt délután van, amikor nem is akar hazajönni!) Azért lassan bele szokunk az új ritmusba! Az oviban mindig van valami esemény, ma éppen azt mesélte Panna, hogy elmentek a diósdi rendőrségre és megnézték a rendőrautót, beszélni lehetett a rádión, megnézhették a "börtönt" és felpróbálhatták a bilincset is! Olyan kár, hogy engem nem hívtak! Pedig tuti addig nyomogattam volna minden gombot a rendőrautóban, amíg be nem kapcsol a sziréna! (itthon elég gyorsan sikerült elsajátítanom, hogy hol kell bekapcsolni a rádiót és azt is meg kellett tanulnom, hogy számomra az összes távirányító tabu! Most Anyu mobiltelefonjáért ácsingózom - mondjuk inkább azt, hogy üvöltök.)
Még mi minden történt, mióta utoljára írtunk! (nem rajtam múlt a dolog! Anyu mindig hátrébb sorolta ezt a feladatot, pedig majd milyen jó lesz évek múlva olvasni...)
2010. szeptember 17-én 1 éves lett Vanda baba! Volt is nagy buli, jó sokan voltunk, mert Vandának rengeteg - én nem is tudom pontosan hány - unokatesója van! Ő is kissé meg volt szeppenve a sok embertől, meg az ajándékoktól, de Panna őt is kihúzta a slamasztikából, segített neki kibontani az ajándékokat!
Aztán voltunk Megajátszóházban, ahol csuda jó dolgok voltak. Ugrálóvár, csúszda, kisbicikli szerű valami járgány, amiről le se ért a lábam, de imádtam, ha Anya vagy Apa toltak! Ők is imádták volna, ha nem szakadt volna le a derekuk...
Volt ott egy olyan terem, ahol 3D-s rajzfilmet vetítettek, de nem volt túl jó minőség és elég gagyi volt a szemüveg is, amit adtak, de meg kell mondjam nektek, hogy Pannának még ez is jó állt! :-) Ugye?
Volt szánkózás, hógolyózás...
Járt nálunk a Mikulás is, mert mi Pannával olyan jó gyerekek voltunk egész évben, hogy őszintén szólva meg is lepődtem volna, ha bennünket kihagy!
A legnagyobb meglepetés viszont az volt, hogy egyik hétvégén elmentünk Pusztavámra Anyu barátnőinek családjaival, hogy kicsit bandázzunk és ha hiszitek, ha nem, oda is eljött a Mikulás. Szegény nagyon fáradt volt, alig bírta húzni a szánját és napszemüveg volt rajta (bár nem pontosan értettük miért), de azért hozott egy óriási zsákot és benne mindenkinek csomagot! A nagyobbak énekeltek és verset is mondtak neki, én csak elvettem a csomagom, helyettem beszélt eleget Panna - szerintem! :-)
Hipp-hopp rögtön jött is a karácsony! Mi sokat segítettünk Anyunak az előkészületekben. Én a bevásárlások alkalmával igyekeztem türelmes kisfiúként viselkedni, Panna pedig a süti készítésben vette ki a részét. Én inkább a végtermék elfogyasztásában jeleskedtem, külön kiemelném itt a mézeskalácsot, amelyből több tonnát fogyasztottam az ünnepek alatt! :-)
Panna csinosabbnál csinosabb ruhákban pompázott!
De a kedvenc képem mégis ez:
Meg ez, ami a szegedi maminál készült egy reggeli alkalmával:
Amennyiben azt gondolnátok, hogy itt vége szakadt az ünnepeknek és akkor jöttek a dolgos hétköznapok, akkor tévedtek, hiszen januárban ünnepeltük, hogy Panna 5 éves lett! Tiszta nagylány! Amikor az oviban, a szülői értekezleten azt mondták Anyunak, hogy jövőre már iskolaköteles lesz... vagyis 6 éves és akár mehetne suliba is, akkor Anyu teljesen kész lett, hogy az ő kislánya mindjárt iskolás lesz! Hogy öregszünk, ugye? (legalábbis Anyu mindig ezt mondja...) Panna két tortát is kapott - egyet Apa hozott a cukiból, egyet a százhalombattai mami sütött! Végre én is megkóstolhattam, ki is kentem magam csokival rendesen!
 
Mindenkinek sok puszi, írjatok Ti is!
|
Sziasztok!
Mondanám, hogy Anyu eléggé elhanyagolta a blogírást, de őszintén be kell vallanom, hogy le is kötöttük a nyár folyamán rendesen! Egy perc nyugta nem volt tőlünk! De milyen jó volt, ugye Panna?
Sajnos - bár Anyu ennek kifejezetten örül - Pannának már elkezdődött az ovi, így mi Anyuval kettesben vagyunk. Ez azért közel sem olyan mozgalmas, mint korábban.
De várjatok, elmesélem, mi is történt velünk a nyáron!
Amióta utoljára írtunk, azóta megtörtént a sérvműtétem is! Június 16-án volt és Anyuék bele is öregedtek néhány évet. Anyu és Apu megbeszélte Pannával, hogy engem be kell vinni a kórházba és addig ő a százhalombattai mamiékkal maradhat és mennek a Balcsira! Szerintem ez egy tuti jó program volt, de Pannának valahogy nem nagyon akaródzott menni - mostanság igencsak rá van ragadva Anyura! Szóval azért nagy nehezen beleegyezett...
A reggel már izgalmasan indult - Panna belázasodott! Mi bementünk a kórházba, ahol Anyu már a legelején kiborult, Apu próbált belé lelket önteni több-kevesebb sikerrel. Nagyon izgultak értem, mert az anesztes dokinéni azért mindent elmondott ám, beleértve a legdurvább komplikációkat is. Én szerencsére elég jól elvoltam, sőt még valamennyit aludtam is, bár Anyuék aggódtak, hogy éhezem. (Hajnali 3kor ehettem utoljára, 7-ig max tea és utána semmi.) Ez idő alatt kiderült, hogy Panna láza nem megy le, Zamárdiban nem jön ki az ügyelet, szóval Mamiék hazajöttek Diósdra és Pannát elvitték orvoshoz. Mint kiderült valami gyors lefolyású vírust szedett össze, ami magas lázzal jár.
A műtétre végül 11 után került sor. Anyu vitt le a kezében a műtőig és odaadott a kedves anesztes néninek és persze nagyon elkezdett sírni... A dokinéni azt mondta, hogy az egész egy 20-25 perces műtét, de amikor én még egy óra múlva sem jöttem ki a műtőből, akkor Anyuék már teljesen készen voltak. Közben látták a folyosón, hogy tolnak egy inkubátort... gondolhatjátok! De szerencsére elkanyarodtak vele és másfelé vitték! Anyuék természetesen állandóan ott füleltek a műtő előtt, egy bácsi már többször rájuk szólt, hogy menjenek el onnan... és egyszer végre meghallották a hangomat. Végre visszaadtak Anyunak! Akkor még volt rám szerelve egy pittyegős kütyü (szívhang figyelő - mint régen!), amitől Apuék azonnal frászt kaptak, de mivel a dokik szerint minden simán ment, így le is vették rólam gyorsan. Én elég nehezen ébredtem, sírdogáltam, dobáltam magam, de szép lassan megnyugodtam és el tudtam aludni. Apuék persze megkérdezték, hogy miért tartott ennyi ideig a műtét, hiszen azt mondták, hogy 20-25 perc. Képzeljétek! A dokik szerint annyi is volt! :-) Micsoda órájuk lehet! :-) Amikor felébredtem nem akartam enni, se inni, ezért Anyu sokat izgult. A dokibácsi szerint minden rendben ment és mivel már nagyfiú vagyok, így már délután haza is engedtek és nem kellett bent aludni!
Anyuék aggódtam miattam és persze Panna miatt is! Panna is otthon szeretett volna maradni, hiszen szegényke beteg volt, de én meg a friss műtétemmel... Így hát el lettünk zárva egymástól 3 napra! Anyu és Apu szájmaszkban ingáztak a lakásban, nehogy elkapják Pannától a nyavalyát. Szerencsére megúsztuk!
Jelenleg kb. 7100g vagyok és 73 cm. A védőnéni szerint nem vagyok annyira szörnyen lemaradva, szerencsére! Na és van már 4 fogacskám (az ötödik most jön)! A nyár folyamán elkezdtem kúszni. Ülni nagyon szerettem és egyre stabilabban tudtam ülni  és az utóbbi néhány hétben megtanultam önállóan felülni is! Na de nem akárhogy! Beke doktornéni a Sote-n is mondta, hogy nem a legegyszerűbb módját választottam, de ügyes vagyok! Igazándiból hasalásból tolom fel magam ülésbe...
A szülinapomon (aug.8.) pedig Apuba kapaszkodva felálltam.  Jó kis remegő lábakkal, sokszor pipiskedve, de állok. Mostmár minden mellett felállok, a kosárba, bármibe belekapaszkodva is felhúzom magam. 
De megy már fél kézzel is, na persze azért, mert a másik kezem épp foglalt! Tele van kajával, jó kis pizza-szélével! :-)
Szeptember elsején elkezdtem szépen négykézláb mászni is! Azért bevallom nektek, hogy álldogálni szeretek a legjobban, a tárgyakért nem nagyon akarok mászni, inkább kiabálok nekik! Egyetlen dolgot kivéve! A virágokat! Azért képes vagyok mászni, kúszni vagy ülve taszigálom magam arrébb, de elérem, az tuti! A héten már megtéptem Anyu egyik pálmáját (még az őskorból való, az egyetemen kapta Anyu a barátaitól!) és a földjét is kipakoltam. Anyu nem volt feldobodva az ötlettől, ráadásul nagyon gyorsan lebuktam, mert feltűnt neki mosogatás közben, hogy rettentően nagy a csend! Az persze meg sem fordult a fejében, hogy szunyókálok! :-) Szegedi mami szerint kertész leszek, mert a növények nagyon bejönnek nekem. Imádok a fűben játszani, vagy a bokrot tépkedni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a zöldeket is megkóstoltam már! Ínyenc vagyok - ez azután derült ki, hogy miután sutyiban nyomtam a számba valamit a fűben, Apa az interneten gyorsan utánanézett, hogy mekkora lehet a baj. Kiderült, hogy lándzsás utifüvet ettem, ami jó a köhögés ellen! :-)) Nagyon szeretek kint lenni. Fogalmazzunk inkább pontosan. Írtózatos hisztit nyomok le, ha behoznak!
Szerencsére a nyár folyamán sokat tudtunk kint lenni, bár én akkor is kiköveteltem, hogy kivigyenek aludni, ha esett az eső! Sok helyen jártunk, kirándultunk, csavarogtunk.
Amikor itthon voltunk Diósdon, akkor sokat hintáztunk,
medencéztünk - én is fürödtem benne, de arról nincs kép, mert nagyon őriztek! :-), 
esetleg tv-t néztünk Apuval.
Voltunk játszótéren és persze Pannához átjött Dániel is játszani, mesét nézni.
Akkor én némileg háttérbe szorultam, de tudjátok nem lesz mindig így! Nem estem ám kétségbe, mert ekkor például hozzáfértem Panna hercegnős laptopjához és vadul elkezdtem püfölni! 
Apa néha az ölébe szokott venni, ha a nagy számítógépnél ül. Tudjátok az még izgibb! Rettentő sok gomb van rajta és világít is néhány! Azt nagyon csípem püfölni, de Apa nem nagyon engedi! Szerinte mindig elállítom a hangerőt is, na de ki figyel ilyen apróságokra oda! :-)
 Voltunk Szegeden a Maminál, vele sokat strandoltunk (Mórahalom, Szeged, Kiskunmajsa). Ezt a programot nagyon szerettük. Szuper idő volt, csak arra kellett figyelni, hogy legyen némi árnyék is. Panna a csúszdákat szerette a legjobban. De mindkettőnket úgy kellett kiráncigálni a vízből!
Voltunk játszótéren, a belvárosban a Hungarikum fesztiválon és még ki tudja hány helyen...
Egyik nap elmentünk Kiskunmajsára is, ahol éppen Iniék nyaraltak. Így egy egész napot együtt töltöttünk Panna és Riti legnagyobb örömére. Volt egy nagy csúszda, amin a lányok egyedül csúsztak és már a felétől azt kiabálták, hogy "Anya, nem kell megfogni!"
Hát igen, és a lányok kaptak bogyós fagyit is. Én persze nem, csak a végén enyém lehetett a kissapka, amiben a fagyit kapták. Tudjátok milyen izűt evett Panna? Vattacukor! Mennyire szerettem volna én is belőle egy kicsit...
Panna egyik nap a Mamival muffint sütött! Nagyon finomra sikerült - állítólag, merthogy ezt sem próbálhattam ki!
 De ez már régen volt! Többek között azért nem kósolgathattam meg ilyeneket, mert bár Anyu szívesen adott volna, de én minden darabostól meg akartam fulladni! Ilyesztő volt. De egy idő után kezdett érdekelni, hogy mit is esznek a többiek. Próbálgattam a kiflit, zsemlét, tölcsért, de leginkább a pizza széle jött be. Na és persze a kukac! Vandával nagyon szeretjük!
Azóta kaptam már sültkrumplit, kalácsot és virslit is! :-) Utána leöblítem egy kis vízzel! Na persze pohárból, mert ez is megy ám!
A Balcsin többször is voltunk a százhalombattai Mamiéknál. 
Itt a Papa nagyon sokat tolta a fenekemet a babakocsiban. De jó dolgom is volt! :-) Általában rögtön reggeli után kiköveteltem magamnak, hogy kijussak a levegőre és gyakorlatilag estig nem is akartam bejönni! Itt is sokat strandoltunk, néha már lila volt a szám széle, de azért csak nem akartam kijönni. Szó szerint visítottam... (na erre nem vagyok olyan büszke, de így volt). Amikor a felnőttek hidegnek ítélték meg a vizet, akkor én egy lavorban fürödhettem! Ez így nem pontosan igaz, mert először egy kismedencében fürödtem, amit Norbiéktól kaptam, de ebben nem lehetett felállni, mert puha a széle, így a Papa - biztonsági okokból - kicserélte lavorra.
 Utána lehetett heverészni a fűben, helyesebben egy pléden. De én azért kiküzdöttem magam a szélére és még virágot is szedtem!
Panna is nagyon élvezte a Balcsit is. Úszott, ugrált a mólóról, cápásat játszott Anyuval vagy Papával. Délután mindig nagyot sétáltunk, esetleg elmentünk kacsát etetni  és utána jöhetett a jól megérdemelt fagyizás. Nekem leginkább csak tölcsér jutott, de végül én is megkóstolhattam a fagyit.  Talán karamellásat kaptam, ha jól emlékszem... De Anyu úgy döntött, ezzel még várhatunk, szóval nem volt több nyalakodás.
Voltak olyan alkalmak is, hogy Anyu és Panna kettesben mentek el valahová - ezek voltak a csajos órák! Voltak cirkuszban - kétszer is! - ahol Panna segített a bohócnak. Nagyon bátor volt, ő jelentkezett, hogy ki szeretne menni a porondra...  Tányért kellett pörgetnie - Anyu nagyon büszke volt rá, mert rettentően ügyes volt. Ekkor én már persze aludtam, de jövőre talán már én is mehetek! Anyu ott Zamárdiban talált egy jó kis lovardát is, ahol Panna többször is lovagolhatott. A pacit Bandinak hívták és nagyon türelmes volt. 
Panna a végére már nagyon belejött és kapaszkodás nélkül lovagolt Bandin. Persze eldöntötte, hogy neki kell egy ló. Mondta is Anyunak, hogy vegyen egyet. Anyu pedig megkérdezte, hogy hol fogjuk tartani. Mire Panna csak annyit mondott: "Anyu, majd veszel egy istállót is!"
Augusztus 8-án lettem 1 éves! Őrület, de már eltelt egy év, mióta a frászt hoztam az egész családra azzal, hogy idő előtt kibújtam Anyu pocakjából. Volt szülinapi bulim is. Eljöttek a százhalombattai Mamiék, a szegedi Mami, Norbiék és Beáék is. Anyu sütött, főzött és volt torta is méghozzá kettő! Egyiket Apu hozta a cukiból, a másikat a százhalombattai Mami sütötte.
 Rengeteg játékot kaptam, na meg vagány kis ruhákat; kicsit elveszettnek is éreztem magam. De szerencsére ott volt az én nővérkém, aki segített kibontani és kipróbálni minden játékot.  És persze Vanda is jött velünk játszani. Milyen finom volt az a hab-tapi szőnyeg, ugye Vanda?
Ezzel a mosollyal egy valakit biztosan leveszek a lábáról! Naná, hogy Anyut! :-)
A szülinapom után a szegedi Mamival és Norbiékkal elutaztunk Keszthelyre. A tervek szerint néhány napot szerettünk volna ott tölteni, de sajnos a szállás nem olyan volt, mint amire Anyuék számítottak. Viszont meg kell jegyeznem, hogy itt homokoztam életemben először!
 Ez a tevékenység nekem nagyon bejött, így amikor áthelyeztük székhelyünket Siófok strandjára, akkor ezt előszeretettel folytattam. Szuper jó strand van ám ott. Csupa homokos, pont nekünk találták ki! (Azért el kell mondjam, hogy a felnőttek sem unatkoztak! Olyan sárvárat építettek, hogy mindenki csodájára járt!)
Itt még egészen tiszták vagyunk. Fejünkön sapka, úgy ahogy kell. Szánkban nincs játék és sárdarabok sem.
Kicsit később már így néztem ki. A cumi azért került a számba, hogy hátha kevesebb homokos dolgot gyűrök a számba. De rajtam nem lehetett kifogni! Megkóstoltam mindent, a cumit pedig olyan messzire köptem, hogy csak na!
Déutánonként itt is mindig sétáltunk. Siófok sétálóutcáján Anyuék jókat bohóckodtak.
 Panna pedig mindent kipróbált, amit csak látott. Játszótér, vidámpark, ugrálóvár...  El kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat egész nyáron. Most majd jönnek újra a kontrollok (Péterfy, szemészet, Margit, Sote), majd beszámolok.
Addig is még valamit el kell árulnom! Tudtátok, hogy én lettem a CocaCola Zero új reklámarca??? :-)
|
Sziasztok!
Na nem akarok túlozni - ma este 5990g-mot mutatott a mérleg! Az már 6kg szerintetek is, ugye?
Mondhatni megjött az étvágyam! Anyu szerint pontosan 2 óránként eszem napközben. Én nem az órát nézem, nekem a pocóm jelez, ha lelapult! Tápszert már csak reggel és este eszek, bevallom: esetenként hajnalban is... Tízórai és uzsi általában gyümölcs vagy valamilyen bébijoghurt; ebéd természetesen főzelék; vacsira pedig a kedvencemet kapom: tejbepapi hol ilyen-hol olyan ízesítéssel. Szóval Anyu most nem panaszkodik az evőkémre! És evés után jól esik az olvasás:
Most éppen nem tudom, hogy hány centi hosszú vagyok, de a 62-es ruhácskákat Anyu már elpakolta. 68-asat hordok, leginkább a hossza miatt, mert azért még nem töltöm meg a rugikat. :-)
Fogam még nincs. Anyu kicsit izgul emiatt, mert az inkubátorbetyár-bandatagoknak már kibújt egy-két fogacskájuk. Én is imádok rágni mindent, leginkább a kezemet és azt le is dugom egészen a torkomig!
Nagyon beindultam - forgok-pörgök ezerrel, bár megvallom, hogy a bal oldalamat használom legtöbbször! Nekem ez így nagyon tuti, de Anyuék akaratoskodnak, hogy a másik oldalamat is használjam csak bátran! Kaptam egy tuti szőnyeget (vicces neve van: hab-tapi) és időm nagy részét most itt töltöm. Nagyon szeretem, ha valaki ott van velem, persze a legjobb, ha Panna jön és ugrándozik vagy játszik velem.
Ha hirtelen otthagynak, akkor lesértődök és befogok sírni. Nem, nem vagyok akaratos - ne is mondjátok! Jaj, és nagyon-nagyon szeretnék ücsörögni, de azt ugye nem lehet, amíg nem tudok önállóan, de azért néha kiharcolom. Abból a helyzet szinte teljesen más a világ!
A kontrollokon is minden rendben volt. Bár azt el kell mesélnem, hogy a legutóbbi Margit kórházas látogatás Anyut igencsak megviselte. Az történt, hogy bár időpontra mentünk 50 percet kellett várnunk (megjegyzem én teljesen jól viselkedtem! De amikor a 20 perces vizsgálat után még fél órát vártunk a zárójelentésre, akkor az én türelmem is elfogyott!), utána a pszichológus nénihez mentünk. Nem kell nevetni! Igen, én már 9 hónaposan is ilyen helyekre járok! :-) Szóval a néni megnézte, hogy mit tudok már: hogyan fogom a tárgyakat; mit csinálok, ha meglátom a tükörképem; figyelek-e a hangokra...stb. Ez mind oké is volt, de a néni Anyutól igen fura dolgokat kezdett kérdezgetni. Pl. hogy beszélek-e már, hangutánzok-e? össze tudok-e ütni két kiskockát?? szoktam-e négykézláb állni v ücsörögni??? Anyu ezeknél a kérdéseknél határozottan kellemetlenül érezte magát és igencsak megdöbbent, amikor a néni megkérte, hogy üljön egy íróasztalhoz velem. Az asztal barna színű volt és a néni egy mazsolaszemet pöckölt előttem és azt várta, hogy majd én erre felfigyelek, esetleg, hogy felkapom a mazsolát és megeszem... :-) Ha azt hiszitek ez vicc, akkor elárulom, hogy ez teljesen komoly volt. Ugye emlékeztek, én 3 hónappal korábban születtem, mint kellett volna, vagyis korrigáltan ekkor 6 hónapos voltam. Vagyis Anyu szerint nekem még nem kellene ilyeneket csinálnom (Panna se csinált.). Eddig mindenki elégedett volt a teljesítményemmel (sote-n; diósdi gyerekorvos; gyógytornász) erre itt meg ilyen feladatokat kapok. Hát Anyunál el is szakadt a cérna, megkérdezte a pszichocsajt, hogy akkor most ő szerinte milyen fejlettségi szinten is vagyok. Válasz: Gergőke egy 6-7 hónapos csecsemő szintjének felel meg. Anyu meg is nyugodott. Erre a néni közölte, hogy azért az a cél, hogy a születésnek megfelelő szintre érjek el. Na erre Anyunak igencsak kikerekedett a szeme, mire a néni korrigált, hogy persze az ennyivel korábban született babák esetében azért ez kicsit még várat magára! Jó fej, ugye? Így is mi, a korababák mindannyian nehezített pályán mozgunk (ugye itt kint azért mégsem olyan, mint anyu pocakjában) és még folyamatosan számon is kérnek bennünket és hajszolnak, hogy gyerünk, gyerünk... Ennyit a Margit kórházról...
Anyuék szerint jó kisfiú vagyok (azért szerintem nem kellene elhamarkodni ezt a kijelentést, mert ugye miből lesz a cserebogár?), éjszaka általában végig alszom kb. 20 órától fél6,6-ig; és napközben is szoktam aludni 2-3 alkalommal, bár ezek hossza egyre rövidül Anyu bánatára. Hisztis ritkán vagyok, de nekem is lehetnek rossz napjaim.
El kell mondjam, hogy Pannával nagyon szeretjük egymást. Igaz, hogy néha meggyúr, mint egy kis tésztadarabot, de sebaj, nem bánom!
Képzeljétek Panna már óriási! Azt írták az oviban hogy fél év alatt 106 cm-ről 112cm-re nőtt meg. Tudjátok, mielőtt én megszülettem Panna volt Anyu kicsi lánya. Most meg már nagy ovis! 16,4 kg, őt is a minap mérlegelték! Az ovis leányzóval is történnek ám dolgok! Egyik nap azzal jön haza, hogy csókolózott ("De Anyu, igazából csókolóztam! Érted már?") a süni csoportból egy sráccal, aki két(!) nap múlva már csak múlt idő! Másik nap ujja bekötve, mert az egyik csoporttársa belevágott ollóval. Hát igen, nem unatkozunk! Volt az óvodában Anyák napi ünnepség, ahová a Mamik is mehettek. Hát mind a hárman teljesen meghatódva jöttek haza, Anyu még egy, a Panna által készített, nyakláncot is kapott egy kis dobozkában, amit féltve őriz. És akkor egyik este észrevette, hogy a doboz üres! (Tegyük hozzá,hogy amikor Panna átadta Anyunak a nyakláncot, már akkor közölte, hogy ez azért közös!) A lánc eltűnt. Mint kiderült, Panna belerakta Fanni ajándékzacskójába, akinél aznap voltak szülinapi partyn. Anyu teljesen kétségbe volt esve, vigasztalhatatlanul sírt. Panna persze megígérte, hogy visszakéri Fannitól. De Anyu inkább kinyomozta FanniAnyu számát és megbeszélte vele telefonon, hogy helyezze gyorsan biztonságba a féltve őrzött láncot! Szerencsére a lánc pár nap múlva visszakerült, a doboz pedig láthatatlan helyre távozott. Voltunk az ovisokkal kirándulni itt Diósdon a kőbányában is. Jó nagyot sétáltunk, én jót aludtam a babakocsiban, miözben a lányok azért versengtek, hogy ki tolhasson! :-) Utána piknikeztünk és játszottunk.
Voltunk bandázni Panna volt bölcsistársaival is Budakeszin. Szuper jól éreztük magunkat. Volt perecevő verseny!
Egy másik versenyszámban Panna még érmet is nyert! Olyan büszke volt rá, hogy másnap nyakában az éremmel indult oviba! :-)
Szuper dolgot kaptunk Aputól gyereknapra! Egy komplett játszóterünk lett a hátsó kertben. Papa segített összeszerelni. Van rajta csúszda, hinta, homokozó... Én egyenlőre még csak nézegetem, bár Anyu ölében már hintáztam egy kicsit. De nemsokára Apu felrakhatja majd az én hintámat is!
Eláruljak egy titkot? A toronyban egy királylány él! Bizony! :-)
|
Sziasztok! Jaj, de nagyon régen beszéltünk már, ugye? És mennyi minden történt azóta! Anyu, lesz mit leírni!
Hát nézzük sorban:
Az első és talán a legfontosabb: jelenlegi súlyom 4780g és kb 60 cm hosszú vagyok! Fejkörméret: 41 cm; mellkas: 37 cm.
Szemészet - szerencsére minden rendben volt a kontrollon. A doktor néni azt mondta, hogy csak 1 éves koromban (vagyis augusztusban) kell majd visszamenni.
Péterfy; általános kontroll - itt megkaptam az utolsó rsv oltásomat. Eszter doktor néni mindig sápadtnak lát, pedig szerintem már nem is vagyok vérszegény. (Bár most nem vettek vért, de a ferroglobin b12-t továbbra is szedem a vashiány miatt! Tudjátok a diósdi gyermekorvosunk azt mondta, hogy csak az ő engedélyével szúrkálhatnak. Nagyon kiakadt, hogy állandóan vért vesznek tőlem. Azt mondta, hogy így is elég kevés a vörös vérsejtem nem kell még azt a keveset is lecsapolni! :-)) Egyébként minden rendben volt, elégedettek voltak velem. Sajnos az étvágyammal voltak gondok, de aztán Anyu a tejcihez kevert egy kis Sinlac tápszert, így azóta kicsit jobb a helyzet. Sőt képzeljétek, Anyu már adott nekem almát (alma-banánt is, ami nagyon fini, de nem tudtam kakilni tőle, úgyhogy azt többet nem kapok. :-() és főzeléket is kipróbáltunk (répa, krumpli, sütőtök) - ha jó kedvem van, akkor egészen sokat tudok enni belőle. Itt még egy hasi ultrahangra vissza kell menni a vesemedence tágulat miatt. Egyébként júniusban lesz a következő kontroll.
Sérvműtét - eddig még megúsztam, de sajnos sor fog rá kerülni. Anyu beszélt a doktor bácsival, hogy várjuk meg amíg elmúlik ez a takonykóros időszak és kicsit nagyobb is leszek... szóval szerintem tavasszal ezt még megejtik rajtam! :-(
Margit kórház; fejlődés-neurológiai kontroll - itt is minden rendben. Amióta nem írt Anyu többször is volt kontroll, összességében minden oké volt, bár korábban nem volt velem teljesen elégedett a doki néni. Anyunak ez a mumus kórház, mindig izgul, hogy mit fognak mondani. De legutóbb nagyon megdícsértek! Naná! A buksimról készült ultrahang rendben volt, minden feladatot ügyesen megcsináltam - hasaltam, emeltem a fejecskémet, lebegő ülésből kiegyenesedtem, ahogy kell. És amikor megkérdezte a doktor néni, hogy szoktam-e tárgyak után nyúlni, akkor Anyunak nem is kellett válaszolni, mert én megmutattam, hogy igen! (Ide havi rendszerességgel járunk kontrollra.)
SOTE; fejlődés-neurológiai kontroll - szerencsére itt is minden eredményem jó. Hasonlóan a Margit kórházhoz itt is azt nézik, hogy a mozgásom milyen, nem vagyok-e elmaradva esetleg. Itt kaptam házi feladatot (néha gyakorolni kell a felülést, lebegő ülést, forogni kell... meg ilyenek), de csak megelőzésképpen. A doktor néni szerint időben meg fogok fordulni, mert ügyeske vagyok. Volt ott egy másik néni is legutóbb, aki a Pető intézet konduktora, aki szerint nagyon figyelmes és élénk baba vagyok. Alig bírták megnézni a reflexeimet (ütögették a térdemet a kiskalapácsukkal), mert állandóan izegtem-mozogtam. (Ide is havi rendszerességgel járunk kontrollra.)
Diósdi doktor bácsi és védőnéni - náluk is alkalmanként le kell jelentkeznem, hogy minden oké. A kötelező oltásokat már megkaptam és a doktor bácsi Anyuval együtt megbeszélték, hogy még egy-két ajánlott védőoltást meg kell hogy kapjak. Ilyen pl. a rota vírus elleni, aminek az első részletén már túl vagyunk. Ez szerencsére nem szuri volt, hanem le kellett nyelni - mondhatom nem volt valami fini, de azért ügyesen bevettem.
Ildi néni gyógytornász (Dévény Anna féle) - minden csütörtökön 9-től járok tornázni Ildi nénihez, Budaörsre Anyuval. A torna nem csak tornáztatásból áll (mert forgunk, pörgünk, van itt minden), hanem az izomvégződések stimulálása is benne van. Ez egyfajta masszírozós-nyomkodós dolog, ami nekem szokatlan; nem fájdalmas, de nem is a legkényelmesebb dolog. Sajnos elég sokat sírok, de Anyu inkább befogja a fülét, hiszen tudja, hogy ez fontos, hasznos dolog. Nagyon meglátszik a fejlődés, szóval mindenkinek ajánljuk! Már nagyon szépen hasalok, tartom a fejecskémet sokáig
és hanyatt fekve emelem a lábam olyan magasra, hogy csak na.
Sőt még azzal is próbálkozom, hogy bekapjam a lábam ujját! :-) Nézzétek csak. De olyat is tudok, hogy elfordulok oldalra! Ez már majdnem megfordulás, ugye?
Amint látjátok és olvashatjátok jól vagyunk! Ebben a jó időben már ki is merészkedünk. Járunk sétálni (már a játszótéren is voltam Pannával!), sokszor kint alszom a teraszon.
De vendégeskedni is voltam már! Voltam Százhalombattán a Maminál és a Papánál. Voltunk Szegeden a Maminál és ott találkoztunk az unokatesónkkal, Vanda babával.
 
Sőt már bandáztunk is Anyu barátnőinek gyerekeivel! (Itt éppen a Míra babával ismerkedünk...)
Pannával nagyon szeretjük egymást, jó testvérek vagyunk.
 
Az igaz, hogy néha csibészkedünk is. Én nagyon szeretem, ha Panna beszélget velem, mesél vagy bármit csinál. Ilyenkor semmi más nem érdekel, csak őt figyelem. Ő pedig mindig puszilgat, fogja a kezem és sokszor úgy kezel, mintha már nagyfiú lennék. Ennek Apuék nem mindig örülnek, de őszintén szólva én tűröm tegyem velem a Panna bármit is! :-)
Még azt mindenképpen el kell mesélnem, hogy Panna idén a farsangon királylány volt. Persze lila ruhás, mert most az a kedvenc színe. Szerintem nagyon szép volt, nézzétek csak:
|
Képzeljétek! A nővérkém már 4 éves! Anyu és Apu segítségével egy fergeteges szülinapi party-t sikerült szervezni a Manókuckóban! (Tudjátok, oda járt Panna bölcsibe...) Volt ott minden, aki kimaradt az lemaradt! :-) Ezt a tortát figyeljétek!
Persze sajnos én nem mehettem a buliba, mert még kicsi vagyok! Ez azért nem igazság! Jövőre nélkülem már nem lehet party, az tuti! Panna nagyon jól érezte magát, sok kis barátja ott volt, de azért jó néhányan hiányoztak!
|
Kedves Mindenki! Tudom, hogy már régen jelentkeztem, de tudjátok Anyu elég elfoglalt és persze mindig történik valami, ami miatt a blog írás háttérbe szorul.
Azért most igyekszem beszámolni arról, hogy mi is történt velünk az utóbbi másfél hónapban.
Természetesen mindenféle kontrollokra kell járnom, ahol azt nézik, hogy mennyit fejlődtem és hogy a korrigált koromnak (most lennék 2 hónapos) megfelelően mi mindent tudok, van-e elmaradás esetleg.
- Péterfy kórház - ide több dolog miatt járunk vissza.
- Az egyik a szemészet. Most legutóbb azt mondta a doktor néni, hogy már a bevérzés teljesen felszívódott és a többi kóros elváltozás is szépen javul. (Itt minden alkalommal négyszer csepegtetnek a szemembe, de már teljesen immunis vagyok. Alvás közben sem zavar...) Egy hónap múlva kell ismét menni. Ez nagyon jó hír.
- A másik a hasi ultrahang. Sajnos amikor születtem akkor a vesemedencéknél volt némi tágulat. Ezt most újra megnézték, jelenleg is van még egy kicsi tágulat, de kisebb mint volt. A doki néni szerint - aki készítette az ultrahangot - a következő kontrollnál már minden teljesen rendben lesz.
- A harmadik dolog az általános vizsgálat, esetenként vérvétel. Horváth Eszter doktor nénihez járunk szorgalmasan. Itt négy hetente - 5 alkalommal - kapok védőoltást a hörgőgyulladás ellen (felső légúti betegségek esetén én nagyon legyengülhetek, ezért is kell mindenfélével megerősíteni magamat!). Most vizsgálták műszerrel a hallásomat is, ami mindkét fülem esetében jó! (Apu és Anyu ezt már sejtették, ugyanis nagyon tudok fülelni! Amikor például Panna bejön a szobába és megszólal, akkor azonnal oda fordítom a fejecskémet. Na jó, persze Panna nem csendben, settenkedve jön, kivéve, ha tudja, hogy alszom. Akkor csak be szokott kukucskálni, majd az ajtóból lekiabál Apuéknak, hogy "Gergőke nem sír, alszik." vagy "Gergőke kicsit nyöszögött, megnyugodtattam, most már alszik!" :-) Ugye milyen aranyos?) A legutóbbi vérvétel szerint kissé vérszegény vagyok, de azóta Anyu már mindent kipróbált. Szedtem emelt szinten vasat (15 csepp - normál esetben elég lenne 6-is), de ettől nagyon fájt a pocakom, amiatt pedig alig ettem. Ez persze a két ünnep között csúcsosodott ki. Anyu nagyon kiborult, amikor csak 30g-mot ettem, ezért kihívta a diósdi doktor bácsit. Ő ajánlott egy másik készítményt, ami talán kíméletesebb a gyomornak és van benne mindenféle vitamin. Némileg étvágygerjesztő, ami nekem nem árt. Sajnos nem vagyok nagy evő, Anyu legnagyobb bánatára. Néha úgy kell megtömni...(Volt időszak, amikor nagyon nehezen ment a büfizés is, így egy evés akár másfél óráig is eltartott. Hát tényleg fárasztó volt!) Azért szerencsére növekszem, átlagosan 110g-mot hízok hetente. Tegnap este 3330g-mal mérlegeltem! A sérvemet is lassan meg kell mutatni egy sebész bácsinak, mert előbb-utóbb meg kell operálni.
- Margit kórház - fejlődés-neurológia
Itt ugye azt figyelik, hogy hogyan fejlődik a mozgásom, mi történik a fejecskémben. Szerencsére az itteni kontrollokon is minden rendben volt. A doktor néni még azt is mondta, hogy erősen bizakodik abban, hogy csont nélkül megúszom ezt a koraszületést! Úgy lesz, mert én ügyes és erős baba vagyok!
A kontroll EEG már nem mutatott tüskéket, így gyógyszert sem kaptam. Itt minden kontroll alkalmával megnézik, hogy hogyan emelem a fejemet, mindkét oldalamon egyformán használom-e a kezem, lábam. Nézik a figyelmemet...stb. A fej emelést gyakorolgatni kell (Apu szerint fejnehéz vagyok!), kötelező tornát nem írtak elő, de sokat kell hason feküdnöm. De tudjátok mit szeretek a legjobban? A pelenkázóm felett van egy piros léghajó, ami utasokat is szállít (IKEÁS darab), én ezt imádom figyelni. Óriási szemekkel nézem a nyuszit, csacsit és a békát, akik benne ülnek. És ha szerencsém van, valaki megpörgeti nekem! (Ha más nincs, addig mondom a magamét, amíg rá nem jönnek, hogy meg kell lökni egy kicsit azt a léghajót!) Az aztán csuda jó.
Az ágyam felett meg zenélős-forgós-színes állatos valami van, azt is szeretem.
- SOTE - koraszülött utóvizsgáló
Itt, hasonlóan a Margit kórházhoz a fejlődésemet követik nyomon, de itt iskolás korig, míg a Margit kórházban stabil járásig. Beke doktornő szerint is nagyon ügyes vagyok, ott is minden simán ment, bár kicsit bedurciztam magam - megzavartak evés közben - és nem akartam rendesen emelni a fejem. Ezért a doktor néni azt ajánlotta Anyunak és Apunak, hogy nem árt a felülést és a lebegő ülést kicsit gyakorolni.
Ezeken kívül önszorgalomból még el lehet járni egy-két helyre, ami nem árt.
Ini (Anyu legjobb barátnője) révén megtudtuk, hogy Biatorbágyon van ennek a központnak egy kirendeltsége, ahol pl. a koraszülött babák fejlesztésével foglalkoznak. Itt is jártunk. Itt is azt mondták, hogy ügyeske vagyok, de azért nem árt visszajárni, figyelgetni, hogy ez továbbra is így marad-e.
Itt még nem jártunk, de már kapott Anyu telefonszámot, akit majd fel kell hívnia. :-)
Szóval láthatjátok nem unatkozunk. A fentieken kívül minden napra jut valami. Anyu sokat izgul értem, szerinte nem eszek eleget és jobban is hízhatnék. Pedig mindenki, aki meglát, rögtön azt mondja, hogy kis dagi - persze mert az arcocskám olyan, mint egy kis zsömle. Mint egy kis hörcsög, aki a pofijába gyűjti a finom falatokat! Nézzétek csak:
Ha jó idő van és süt a nap, kicsit ki megyünk legvegőzni is, bár mostanában nem kedvezett sokszor nekem az időjárás. Csavarogni még nem járhatok el sajnos, ahhoz még nőnöm, erősödnöm kell! (Anyu most persze rögtön rávágná, hogy: tessék sokat enni és akkor biztos nagyra fogsz nőni Gergőke!) Látogatókat is csak ritkán fogadunk, de jó is volt, amikor jött Ini és Riti! Panna és Riti nagyot játszottak együtt, de rendesek voltak, mert hagytak engem is pihenni.
A múlt vasárnap (2009.01.10.) el sem hiszitek mi történt! Megfordultam! Addig küzdöttem a hasamon, hogy egyszercsak megfordultam a jobb oldalamon hasról hátra. Na mit szóltok! Apu volt velem pont, hát mit mondjak, mind a ketten meglepődtünk! Pont itt voltak a nagyszüleim is (Panna szülinapját ünnepeltük, de erről majd később bővebben). Apu lekiabált, hogy mi történt, erre mindenki felszaladt és ámuldozott, hogy milyen ügyes vagyok! Aztán még egyszer megcsináltam a nagy mutatványt! :-)
Persze a december nagyon sűrű volt. Anyu néha annyira fáradt volt, hogy majdnem elaludt etetés közben! Az vicces lett volna! :-) Tudjátok Panna végig itthon volt, mert az oviban skarlát illetve hányós-hasmenős járvány volt. Anyu nem engedte oviba, nehogy haza hozzon valami csúnya bacit. Így leginkább hármasban voltunk itthon, hiszen Apu sokat dolgozott. Az esti fürdetés Apué, van amikor mindkettőnket ő fürdet. Én is nagyon szeretek fürdeni, úgy hallottam Panna is szeretett. Csak néha annyira belelendülök a kapálózásba, hogy Apu attól fél kicsúszok a kezei közül. De persze erősen tart, így ez nem hinném, hogy előfordulhat. Nem engedtem Anyunak, hogy a fürdésről képeket rakjon fel! Még a végén felhasználjátok úgy 18 év múlva...
Anyu nem maradt segítség nélkül! Apun kívül a nagyszülők is rengeteget segítettek. Vállaltak gyermekfelvigyázást is, így mi voltunk az őrizetesek. A kis őrizetes és a nagy őrizetes. Mondanom sem kell, hogy a kis őrizetessel semmi gond nem volt! (maximum nem akartam enni!) :-)
Persze jött a szegedi mami!
És a százhalombattai mami és papa!
Jól sikerült a karácsony is! Olyan, de olyan sok ajándékot kaptunk Pannával, hogy Anyu azon gondolkodik, hogy nyit egy játékkölcsönzőt! :-)
Panna még királylány ruhát is kapott!
|
Képzeljétek, végre itthon vagyok! Nagyon jó, bár még szoknom kell a diósdi klímát, de szuper jól érzem magam.
Szóval az történt, hogy csütörtökön (nov. 19.) jött a doktor néni Anyuhoz és végre azt mondta, hogy másnap hazamehetünk! Anyu boldog volt, rettenetesen örült és közben aggódott is, ugyanis Apu már egy hete náthás és Pannáéknál az oviban skarlát és hányós-hasmenős járvány van! Anyu megkérdezte a doktor nénit, hogy ezen nehezítő körülmények ellenére is mehetek-e és azt mondta, hogy igen! Azért azt is leírom Nektek, hogy mit állapítottak meg a Margit kórházban majd két hét alatt. Ahogy korábban is írtam, minden leletem teljesen jó lett, egyetlen egy mutatott furcsaságot. A gyógyszer nélküli eeg-n sajnos vannak tüskék, amely görcsökre utal az agyban (ez jelenthet pl. epilepsziát), de ennek fizikálisan nincs látható jele. Vagyis nincs semmiféle rángás a testemen. Így szerencsére nem állítottak be gyógyszert, hanem vissza kell menni kontrollra december 7-én. Egyébként még kötelező tornára sem ítéltek, mert azt mondták, hogy ügyeske voltam! Naná! :-)
Pénteken jött értünk Apu és végre haza hozott! Itthon várt a kiságyam és nemsokára a tesóm is megérkezett! Nagy a szerelem köztünk! Képzeljétek még mesét is olvasott nekem. De nem akart lecsücsülni, mert akkor nem látott, hanem felállt a székre. Anyu persze majd frászt kapott, mert mi van, ha rám esik a könyv?!
Pannát minden érdekli, ami velem kapcsolatos! Mindenben szeretne segíteni, anyuék megengedik, hogy hozzon nekem új pelót, krémet... vagy kiválassza a ruhácskámat. Persze ő már be tudja rakni a számba a cumit (koppanásig! :-)) és szokta mondogatni "Cssss, Gergőke, nem kell sírnod, mert itt a nagytesód, Panna! Azt ugye mondanom sem kell, hogy mekkora volt az öröm, amikor először a kezébe vehetett (nov.21). Látjátok?
A napjaim pihenéssel, evéssel telnek. (Eleinte szigorúan három óránként ettem, mostanában van, amikor 4 órát is kibírok. 50-60g tejcit eszek egy alkalommal. Most a súlyom 2390g.) Néha, amikor unatkozom (leginkább késő délutánonként), akkor Anyu levisz a nappaliba és ott nézelődök, fülelek. Nagyon érdeklődő baba vagyok, Apa és Panna hangjára mindig felfigyelek és olyankor a kaja sem érdekel annyira. Tegnap itt volt a gyerekorvos, ma a védőnő és elégedettek voltak velem! A védőnő azt mondta Anyunak, hogy milyen csöpp vagyok! Látott volna, amikor megszülettem! :-)
|
|
Képzeljétek, mivel még a hétvégén is itt kellett a Margit kórházban maradnunk Anyuval, ezért Apu és Panna bejöttek meglátogatni bennünket. Vasárnap (nov.15.) olyan szerencsések voltunk, hogy a nővérke megengedte, hogy Panna bejöhessen a szoptatós helységbe és Anyu pedig kivitt oda engem. Végre találkoztunk! El sem tudom mondani, hogy mekkora öröm volt ez! Megsimogatott, folyton beszélt hozzám és nem tágított tőlem 1 cm-re sem! Persze Anyu és Apu folyton mondogatták neki, hogy: "Vigyázz, a buksiját nem szabad bántani! Jaj, halkabban!Gyere, állj egy kicsit távolabb!" Biztosan nagyon unta már, hogy mindig szabályozni próbálják, de ő kitartóan ott volt a közelemben. Odavontatott egy széket, ráült és csak beszélt, beszélt, beszélt... Nagyon aranyos volt! Én pedig csak füleltem, figyeltem és persze még az evés sem érdekelt, anyu nagy bánatára.
|
|
Anyunak csütörtökön megmondták, hogy még maradnunk kell. Még nem ürült ki az a nyavalyás gyógyszer... Nagyon el voltunk keseredve...
Pénteken beszélt Anyu a doktor nénivel, aki elmondta, hogy az eddigi eredmények biztatók: a figyelmem felkelthető, szépen reagálok a megmutogatott dolgokra (pl sakktábla); a mozgásom is jó, az izomtónusaim nem feszesek, ügyeske vagyok a mászatásban, léptetésben, bár a buksimat még nehezen emelem. Az eeg-n kívül van egy másik elektrolízises vizsgálat, amely az agytörzset vizsgálja - ez is jó lett, vagyis ezek szerint az értelmi szintemben nincs fogyatékosság. Most az eeg még jó értéket mutat, de ez most nem értelmezhető, hiszen erre hat a gyógyszer és eltompíthatja az esetleges görcsöket.
A doktor néni azt mondta, hogy hétfőn vesznek tőlem vért újra. Amennyiben kiürült a gyógyszer, akkor csinálnak egy eeg-t. Ha az jól sikerül, akkor mehetünk haza, ha nem (vagyis van görcsre utaló jel), akkor tovább vizsgálnak. Ha a gyógyszer még mindig jelen van a szervezetemben, akkor szintén maradnom kell. Nagyon szorítsatok!
Pénteken este nagyon sokat sírtam. Már Anyu is sírt. Fájt a pocakom, de itt nem nagyon segítettek. Anyu kérte, hogy nézzen meg az ügyeletes orvos, aki teljesen kiakadt és ordítozott, hogy ilyen "semmiségért" őt miért zaklatják. Kérdezték Anyutól, hogy hozott-e infacol v espumisan (puffadás ellen) cseppet, mert ha tudja, hogy én hasfájos vagyok, akkor biztos van nála. Anyu mondta, hogy én nem vagyok hasfájós és eddig még egyik kórházba sem kellett hozni gyógyszert... Végül segítettek szélcsővel és utána Anyu karjában aludtam (este fél8-tól 11-ig).
|
Sziasztok!
Üzenem zfor-nak, hogy sajnos Anyu nem tud most képet feltölteni, mert kölcsöngépen nyújt tájékoztatást! Ha otthon leszünk, bepótolja - ígérem!
Itt nagyon lassan telik az idő. Biztosan azért is, mert én is és Anyu is türelmetlenül várjuk, hogy mikor mehetünk már végre haza. Nagyon hiányzik Panna és Apu!
Minden nap van vizsgálat (pl. vérvétel, eeg...), illetve van gyógytornász és pszichológus, aki nézi, hogy mit tudunk. Tőlem a korrigált életkoromnak megfelelő teljesítményt várnak, vagyis pont olyannak kell lennem, mint aki most született (november 13-án születtem volna, de gondoltam minek Anyuéknak 4D-s ultrahangra menni...). Anyu minden nap várja, hogy valaki mondjon rólam valamit, de sajnos már az elején megmondták, hogy csütörtök délután adnak infot, hogy pénteken lehet-e hazamenni vagy sem. Részletes tájékoztatás pedig pénteken délelőtt van. Anyu annyit tudott meg eddig, hogy azt a gyógyszert (sevenaletta), amit eddig szedtem a "tüskés eeg" miatt, most elveszik tőlem és azt fogják nézni, hogy a gyógyszer nélkül, hogy teljesít az agyam. Közben nézik azt is, hogy a mozgásom, figyelmem milyen. A gyógyszer kiürülése sajnos elég lassú, alapvetően a máj lebontóképességétől függ. A kiürülést mindenképpen meg kell várni, mert fontos tudni, hogy vannak-e görcseim, ugyanis az pl. epilepsziára is utalhat.
Ebben a sok vizsgálatban, meg tornában igencsak elfáradok. Néha Anyu alig tud felkelteni, hogy egyek, néha pedig annyit eszek (70-80g), hogy mindenkit meglepek vele. Itt minden más, mint a Péterfyben. Ott nyugi volt, pihenhettem és ha nyűgösködtem Anyu vagy egy nővérke mindjárt ott volt és segített, megsimizett. Itt minden szigorúbb. Anyuval reggel 6-tól délelőtt 11-ig nem is találkozunk, illetve este 6-tól 8-ig és éjszaka (utolsó etetés 23-kor, éjfélkor el kell mennie). A szopizás itt sem igény szerint van, hanem szigorúan három óránként. De szerencsére Anyu fürdethet, bár ezt a főorvosnő nem szereti, így meg kell várni, amíg ő elmegy és csak utána lehet pancsolni. (Képzeljétek, van egy nővérke, akinél éjszakára csak is libero pelót lehet felvenni, mert másik peló nem bírja ki reggelig és ha kipisilünk az gond ám, mert ágyat kell húzni, ruhacsere... ilyenek és neki erre nincs ám ideje! A múltkor Zsombit ezért 3x pelenkázták át... vicces volt!) Itt mindent Anyunak kell lefertőtlenítenie utánunk (pelenkázó, mérleg...stb). Csak pelót és popsitörlőt szabadott behozni, de Anyu már becsempészte a, popsikrémemet és a tusfürdőmet is! (közös popsikrém! nem túl higénikus, ugye?)
Anyu nem nagyon szereti ezt a rendszert. A nővérkék itt nem túl közvetlenek vagy segítőkészek. (Szilvi néni, Mariann néni és minden nővérke a Péterfyből és a Sote-ról! Nagyon hiányoztok nekünk!) Néha azt sem tudják, hogy mi hol vagyunk. Képzeljétek, múltkor is jött be Zsombi anyukája és látja, hogy a kiságy üres (alapesetben kellene az ágyban lennie egy karikának, amelyen rajta van, hogy a babát ki vitte el, és hova), szalad a nővérkékhez megkérdezni, hogy hol van Zsombi, de ők azt sem tudták, hogy nincs az ágyában! Anyu nagyon sokat izgul értem, de nagyon egyedül van szegény a gondolataival. Apu mindennap jön, de csak 3-tól 5-ig jöhet (utána meg siet Pannáért). Szegény Apuval mindig a 2 órás evés után találkozom, amikor én rendszerint alszom. Nem vagyok valami virgonc olyankor. De majd otthon megmutatom neki mit tudok! :-) Az is nagyon rossz, hogy itt mindenkit beteg babának neveznek, pedig én nem vagyok beteg! Sőt erős és ügyes baba vagyok! Nem igaz?
|
Képzeljétek, már megint költözöm. A doktor néni (dr. Horváth Eszter) úgy ítélte meg, hogy már olyan nagy fiú vagyok, hogy a Péterfy kórházból elenged. 2009. november 9-én (egy nappal azután, hogy 3 hónapos lettem) Anyu összecsomagolta a cuccainkat és vártuk Aput, hogy átszállítmányozzon a Margit kórházba. Nagyon izgatottak voltunk, elbúcsúztunk mindenkitől a nővérkéktől, doktor nénitől, és persze a Leimeter családtól (tudjátok, az iker lányok és a szüleik!) A csajokat, Hannát és Lizut szívem szerint vittem volna magammal, mert hát nehogy valaki lecsapja őket a kezemről! Hosszú hetek munkája veszne kárba, hiszen már elvarázsoltam őket! :-) Anyu persze Enci nénit (ikrek anyukája) akarta hozni magával... Szőval még elszaladtunk egy szemvizsgálatra (eredmény változatlan - 1 hét múlva kontroll) utána beöltöztem a dögös, párducos rucimba és indulás! Apu jött értünk, belerakott a hordozóba, amiben konkrétan elvesztem!
Anyu és Apu végig azon izgult, hogy veszek-e rendesen levegőt. Szerencsésen megérkeztünk, én végig csendben voltam, bár ha kicsit nyekeregtem, akkor Apu nagyon örült, mert akkor tudta, hogy veszem a levegőt.
Sajnos a felvételre nagyon sokat kellett várni - több óra eltelt, mire bejutottunk. Együtt várakoztunk Balázskával és a szüleivel. Anyu közben egyszer tisztába rakott és ettem is egy keveset. Nagyon ügyes voltam, mert türelmesen vártam, nem sírtam, nem hisztiztem. Apu és Anyu nagyon büszkék voltak rám, hogy ilyen jó kisfiú vagyok. Amikor bejutottunk, akkor a doktor néni először is megnézte ultrahanggal a buksimat, szerencsére nem látott semmi rosszat. Utána megvizsgált, megtornáztatott (megnézte hogy tartom a fejem, használom-e a kezem, lábam, ha másztat vagy ha léptet...) és utána elmondta Anyunak és Apunak, hogy többfajta vizsgálat lesz). Utána engem elvittek a helyemre (csúnya nagy rácsos ágyba fektettek - Anyu nagyon utálja),
egy boxban vagyok még két kisfiúval - Ádámmal és Zsomborral. Anyu sajnos nem lakhat velem, ő másik két anyukával osztozik egy szobán az ötödik emeleten (sebészeti ambulancián vendégeskedik).
|
|
Az íródeákom kicsit le van maradva az eseményekkel, szóval kicsit megkésve tudok beszámolni arról, hogy 2009. november 5-én átléptem a bűvös 2 kg-t! A mérlegelés szerint 2010g vagyok, 46 cm hosszú, a buksim 33cm, a mellkasom körfogata 28cm!
|
Óriási hírem van! Összeköltöztem Anyuval! (2009.nov.2.)
Baba-mama szobába kerültünk, ahol már mindent Anyunak kell csinálnia, mintha otthon lennénk. 3-4 óránként megéhezem és ezt persze éktelen sírással jelzem. Sajnos nincs türelmem megvárni, hogy Anyu kicserélje a pelómat - már az is előfordult (egy nap háromszor is), hogy amikor kibontotta a bugyimat összepisiltem mindent! Jó baba vagyok (de tényleg!), bár azt szeretem, amikor Apu vagy Anyu ringat, mert az ő kezükben tudok a legjobbat kakálni, aludni...! :-) Ebben még az is nagyon jó, hogy amikor Apu bejön meglátogatni és esetleg közben megéhezem, akkor Apunak nem kell kimennie. Így tovább együtt maradhatunk. Sajnos Panna még ide sem jöhet, de majd nemsokára találkozunk!
Azt mondta a doktor néni (Horváth Eszter), hogy ha minden jól megy és jól viselkedem, hízok rendesen (jaj! azt el is felejtettem leírni, hogy már 1980g vagyok! Ildi néni szerint - ő az egyik nővérke, aki vigyáz rám - dagi vagyok, mert pufók az arcom!) akkor hétfőn elmegyek innen! Jövő hétfőn a Margit kórházba kerülök át, hogy megvizsgálják a buksimat. Azért addig még lesz egy szemvizsgálat, mert a szemész doktor néni még meg akarja nézni a szemecskémet, mert sajnos a bal oldalon rosszabbodást látott (még nem kell műteni, de mielőtt lelécelek még egyszer megnéz).
Ma Évi néni (aki a vért veszi) megnézte a fülecskémet is, hogy a hallásomat megvizsgálja, de azt mondta, hogy még nem reagáltam az ő műszerére. De ettől nem szabad Apunak és Anyunak megijedni, majd járni kell még kontrollra. Apu és Anyu úgy látják, hogy figyelek én a hangokra ügyesen, de az a biztos, hogy ha a dokik is ezt mondják.
Még egy fontos dolog történt ma! Le vették végre rólam azt a monitort, ami mindig mutatta, hogy mennyi a saturaciom és a pulzusom! Apnoe párnám fekszem (légzésfigyelő), amit ki kell kapcsolni, ha Anyu kivesz (ugye nem kell mondanom, ha ezt elfelejti, akkor beriaszt és a teljes kórtermet felébreszti?! :-)).
|
Azért nem jelentkeztem sokáig, mert Anyu - akinek tollba szoktam mondani - nem volt gépközelben. Ennek oka az, hogy Anyu is beköltözött a kórházba csütörtöktől (2009.okt.29.). A mamaszobában feküdt másik 3 anyukával együtt, de így be tudott jönni hozzám minden szoptatáskor. Előtte Anyu ingázott Diósd-Péterffy között, úgy hogy autó-vonat-metró kombinációjával jutott be hozzám. Kicsit már kiborult, mert úgy érezte, hogy sehol sincs eleget. Ha otthon volt, akkor miattam izgult, ha a kórházból késve tudott indulni, akkor Panna miatt volt ideges. Egyik este leültek és megbeszélték Apuval, hogy mi legyen, mert így nem lesz jó. Abban maradtak, hogy most nekem fontos, hogy Anyuval összeszokjunk, mert ha megtanulok ügyesen szopizni és minden jól megy, akkor mehetek végre haza. Nehéz döntés volt, de Anyu végül leült és megbeszélte a dolgot a nővérkémmel, Pannával is. Panna nagyon okos kislány, büszke vagyok rá, hogy ő a testvérem, mert képzeljétek, hogy azt mondta Anyunak, hogy megérti! Megérti, hogy nekem most segítség kell és Anyunak ezért be kell jönni a kórházba! Azért volt egy kis pityergés, de nem tartott sokáig, hiszen Apu megígérte Pannának, hogy majd sokszor jönnek be hozzánk látogatóba és minden este beszélünk telefonon is.
Tudjátok elég ügyesen szopizok, de eleinte hamar elfáradtam. A doktor néni arra gyanakodott, hogy talán vérszegény vagyok, így Évi néni vett tőlem vért (ő nagyon ügyesen veszi a vért, nem is fájt!) és kiderült, hogy ismét vértranszfúzióra lesz szükség. Szóval 29-én meg is kaptam a 36 ml "egri bikavért" (ahogy itt a nővérkék mondják) és azóta szinte megtáltosodtam. Amíg ment a transzfúzió Anyu és Szilvi nővér voltak velem és ketten fogtak le, mert mindig kalimpáltam a kezemmel... De miután lement, olyan színem lett, mint aki megégett a szoláriumban! Piros pozsgás vagyok és duzzadok az erőtől! Ez meg is látszik az étvágyamon is, mert azóta csak szopizom, mindig meg tudom enni az adagomat (sőt! még többet is!) és soha nem kell kipótolni abból az undok cumisüvegből!
Elvittek koponya és hasi ultrahang vizsgálatra is. Szerencsére a koponya ultrahang negatív lett, ami nagyon jó hír! A hasi ultrahang azt mutatta, hogy a vesemedencék kicsit nagyobbak, de a doktor néni szerint ezt még majd újra meg fogják nézni.
Csipőficam vizsgálat is volt, szerencsére ez is negatív és lúdtalpam sincs! :-)
Képzeljétek, vasárnap (nov1) Anyuci fürdetett! Nagyon finom volt pancsizni a vízben úgy, hogy Anyu simogatott, locsolgatta rám a meleg vizet! Utána tisztára törölgetett, kaptam egy csini rucit és mehettünk vacsizni! Azóta minden este Anyu fürdethet! Szuper jók vagyunk már együtt!
|
Képzeljétek, nagy dolog történt ma - inkubátor szökevény lettem (ahogy Anyu kolléganője, Timi is mondta az ő gyermekeire)! Szóval ma, 2009.10.21-én, 73 naposan kiságyba kerültem! 1700g vagyok már és a nővérke szerint nagyfiú, hiszen már nem kell az inkubátor! Kaptam kisruhát és jó meleg takarót, hogy meg ne fázzak! Remélem ez az ágyacska is kényelmes lesz, bár nem biztos, hogy olyan jól tudok benne mászkálni, mint ahogy az inkuban szoktam!
Úgy tűnik Anyu holnaptól újra szoptathat, ami nagyon jó lesz, mert ez a cumisüveg annyira nem tetszik. Bár azt szeretem, mikor délután Apu bejön látogatni és ő etet meg cumisüvegből, utána pedig ott pihenhetek, böfizhetek a vállán. Anyuhoz is ki szoktunk menni az üvegajtóhoz. Kikukucskálunk, néha integetek is és mosolygok, hogy Anyu ne sírdogáljon. Nekem is nagyon hiányzik, de csak ezt a pár napot kellett kibírni!
Panna, a nővérkém is jól van. Tudjátok, ő már óvodás nagy lány! De néha azért rá tudja a frászt hozni Anyura és Apura. A hétvégén például talált egy cd tartó dobozban egy tasakot - silica gel (nedvesség ellen), a tasakon nagy betűkkel do not eat -, amit kinyitva vitt oda Anyuhoz és angyali szemekkel megkérdezte: "Anyu, ebben mi van? Ez cukor?" Anyu persze szívbajt kapott és azonnal kiköpette vele, ami a szájában volt. Panna tagadta, hogy bármennyit is lenyelt volna belőle, de hát Apu és Anyu azért ebben nem hittek teljesen! Apu a hányást javasolta, de először inkább felhívta a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiáját, ahol annyit mondtak: "Egészségére a kislánynak! Nyugalom, nem mérgező!" Köszi - gondolta Anyu és Apu!
|
Képzeljétek, Anyu egy kicsit megfázott, sajnos folyik az orra és ezért nem mer bejönni hozzám. Bár láza nincs és a torka sem fáj, de nagyon szeretne rám minél jobban vigyázni, így bár a szíve szakad meg, nem jöhet be. Azért hozza nekem a tejcit, hogy legyen mit enni - néha szondából, néha cumisüvegből kapom, de az utóbbit kevésbé szeretem.
Még komplikáltnak tűnik a "szív-nyel-levegőt vesz" konstrukció. A nővérke szerint leginkább csak nyelek, a légzés néha kimarad. Anyuval sokkal könnyebb! Remélem gyorsan meggyógyul! Apunak mondtam, hogy nagyon figyeljen Anyura - igyon sok teát, egyen C vitamint és pihenjen! Ugye nektek is ezt szokták javasolni, hogy jobban legyetek? :-)
Ma délután is bejöttek meglátogatni, miután Apu kicserélte a pelómat és felöltöztetett (nagyon megy már neki is!) odavitt az ajtóhoz és az üvegen keresztül integettem Anyunak és Pannának! Nagyon örültem nekik, persze kár, hogy ők nem jöhettek be.
Ma már 1610g vagyok és 8x30g tejcit eszem! Sajnos éjszakánként még vannak apnoe-k, de a doktornéni szerint lassan csak kinövöm ezt is!
|
Ez a koraszülött osztály egészen más, mint a SOTE-n. Itt már nagyobbacska babák vannak - mint például én! :-) - és itt már nagyon ügyesen kell venni egyedül a levegőt, mert nincs ám gépi segítség!
Még szerencse, hogy nem vagyok egyedül, mert tudjátok, amikor én átjöttem, akkor jöttek velem az inkubátor szomszédaim is! Itt vannak mellettem az iker lányok (Hanna és Liza) és Balázska is. Jól megvagyunk, de nem szabad rosszcsontkodni (pl. apnoe), mert akkor a nővérkék azzal fenyegetőznek, hogy nem kapunk enni! Enyém az egyik legjobb inkubátor, mert az ablak mellett van! Sokat szoktam kukucskálni, de ha besüt a napocska, akkor nem hagynak sokáig napozni, mert túlfűti magát az inkubátor!
Ma egy hete, hogy megérkeztem. Akkor 1490g volt a súlyom és 22-24g-mot kaptam enni. Ma 1585g vagyok és már 28g-mokat eszem. És ami a nagy hír, hogy már szopizni is szoktam! Naponta kétszer gyakorolunk Anyuval. Ez nagyon fárasztó nekem még, így a doktor néni nem enged egyenlőre több alkalmat. Anyu jön a kórházba reggel, 9 körül tisztába tesz és utána jöhet a kajcsi (Anyu felöltöztet, elvisz a mázsához, utána evés, majd ismét mázsa, hogy kiderüljön mennyit ettem). Már lehet, hogy szopizás közben, de utána szinte mindig betrottyantok! A fél1-es etetésnél szondából kapom a tejcit, de Anyu rakhat tisztába és simizni is szokott. A fél4-es etetésnél ismét próbáljuk a szopizást, ha nem vagyok nagyon fáradt. Általában sikerül 20g-mot szopizni, de volt már olyan is, hogy 10g után úgy bealudtam, mint a bunda. Utána Anyu siet haza, mert Panna már nagyon várja!
Apu is be szokott jönni hozzám. Itt az a jó, hogy ő is kézbe vehet, ringathat, simizhet.
De most sajnos lebetegedett, így egy pár napja nem jöhet. Már nagyon hiányzik! Apu, gyógyulj meg gyorsan!
2009. október 10-én, szombaton végre találkoztam a Nővérkémmel is! Panna meglátogathatott, igaz, hogy csak üvegen keresztül nézegettük egymást, de akkor is nagyon jó volt. Panna azt mondta Anyuéknak, hogy "nagyon kicsi a kistesó", de ő még nem tudja, hogy milyen gyorsan megnövök majd! Mert ám nagyon erős vagyok! Simán kinyomom a popómat és állandóan elmászkálok az inkubátorban - szoktam keresztben is feküdni.
Azt szokták mondani a nővérkék: "Nagyon aktív baba!" Másnap, vasárnap a szegedi mamiék és a százhalombattai mamiék is bejöttek meglátogatni! Nagyon örültem nekik, de ők is azt mondogatták, hogy "Jaj de picike... milyen édes..." Anyu és Apu szerint már nagy vagyok, mert hát ők láttak 780g-mosan is! :-)
|
Ma vagyok 2 hónapos - de mínusz 3 hónap, mert annyival hamarabb születtem, vagyis ma már csak mínusz egy hónapos vagyok! :-) Vicces, ugye?
De ma más szempontból is nagy nap van! Képzeljétek, tegnap Harmath Ágnes doktor néni mondta Anyunak és Apunak, hogy elköltözök. Húúú, Anyuék nagyon izgultak, persze én is, mert nagyon érdekelt, hogy milyen lesz majd a nagyok között!
Anyu bejött a kórházba már délelőtt (azt mondták akkor jön a mentő), beszélt a doktor nénivel, átvette a zárójelentést (6 hosszú oldal - inkább nem is írom le mi minden van benne, mert így listázva még rosszabbnak tűnik... bár kiderült, hogy a szemeimet is folyamatosan figyelni kell - ROP I-II alakult ki, reméljük nem lesz rosszabb, mert akkor lehet, hogy lézeres műtétre is szükség lesz + lágyéksérvem is van, ezt is lehet, hogy műteni kell... Anyu mindjárt rosszul lesz!) és várta a mentőt. Én már útrakész voltam, ahogy a nővérkék már reggel megmondták Apunak. Végül Anyu még be tudott jönni látogatni, éppen simizett, amikor megjött egy néni és egy bácsi egy "transport inkubator"-ral.
Hát a nővérkék összecsomagolták a kis pakkomat (bőröndöm még nincs) és már mentünk is. Ez fél4-kor volt, pont etetési időben! Még szerencse, hogy a nővérkék elcsomagolták a tejcimet, mert különben éhen maradtam volna! Mindenki azt kívánta, hogy nőjjek nagyra és vigyázzak nagyon magamra. Én meg cserébe megígértem, hogy megkérem Anyut és Aput, hogy jöjjünk vissza látogatóba! Remélem a Péterfy kórházban is olyan aranyos nővérkék és orvosok lesznek, mint itt a SOTE-n. Mert itt nagyon türelmesek voltak velem, vigyáztak rám, simogattak, még mesét is olvastak nekem! Pedig én igazi rosszcsont vagyok - például mindig kitakarózom és annyit mozgolódok, hogy néha az érzékelőm sem működik.
Nagy volt az izgalom! Apa sajnos nem tudott ott lenni, de Anyu mindenről beszámolt neki. "Most indultunk, Ficánka nyitott szemmel kukucskál és kapálózik!"..."Gergő a bal karja alá tekerte kétszer az infúziós csövét, mert annyira ficánkol!"..."Épségben megérkeztünk."
Apa kérdése: "És szirénáztatok?" :-) Jó ötlet, de kár, hogy a mentős bácsinak nem jutott eszébe. Anyu mondjuk így is eléggé izgult! Szóval amikor megérkeztünk, akkor engem bevittek a többiek mellé, kaptam egy új inkubátort és miután rendbe raktak, megkaptam a tejcimet majd végre pihenhettem egy kicsit. Anyu addig kint várt és beszélgetett a többi anyukával. Nemsokára megérkezett Hanna baba, aki a szomszédom volt a SOTE-n. Mint kiderült azokkal a babákkal fekszem most egy teremben, akikkel haverkodtunk a SOTE-n. Itt van Hanna (reméljük nemsokára jön a kishúga, Liza baba is), Balázska és persze Sári (aki Hanna előtt volt a szomszédom, de ő már itt van másfél hete). Szóval jó a csapat! Anyu nagyon kedveli a többi anyukát, így azért nekik is könnyebb biztosan. Remélem itt is minden oké lesz, bár nem szeretnék nagyon sokáig maradni, mert Apu, Anyu és Panna várnak már otthon!
|
Tudjátok, Apu és Anyu bejöhet minden nap meglátogatni, de sajnos a nővérkém, Panna nem jöhet be. Így még nem találkoztunk. De Anyuék sokat mesélnek róla nekem és nagyon szeretem, hogy mindig küld nekem puszit. Küldött nekem játékot is - egy kis zsiráfot és egy kacsát, itt vannak velem az inkubátorban!
Panna óvodába jár, ahol jól érzi magát, de néha csibészkedik. Az óvónénik szerint benne van a rosszaságban és a véleményének mindig hangot ad, sőt... Nem elveszett csajszi, biztos sokat tanulhatok majd tőle, ha hazamegyek. Anyu és Apu beíratták őt zeneoviba (itt sokat énekelnek és mondókáznak) és néptáncra is. Biztosan rengeteget játszik az oviban, de ez nem mindig elég! Nagyon szeret a játszótérre járni, főleg a barátnőivel lógni. A játékon kívül persze a nassolás sem maradhat el a játszótéren!
Nyáron nagyon jó volt Pannának, volt a szegedi maminál...
...és volt a Balcsin is!
Panna már nagylány, mindjárt 4 éves lesz. Papának azt mondta, hogy ha én hazamegyek, akkor ő lesz a főnök. Hát azért ezt még megbeszéljük!
|
Képzeljétek, 2009.10.05-én hétfőn 10 órától már nincs szükségem semmiféle légzéstámogatásra! Már egyedül veszem a levegőt! Ugye milyen ügyes és erős baba vagyok?!
Anyu és Apu olyan boldogok voltak, amikor megláttak mindenféle csövek nélkül, hogy csak álltak ott az inkubátor mellett és csak dicsérgettek! Én kicsit nyűgös voltam, de Anyuék tudták mi lehet a megoldás - megkaptam a cumit, amit úgy cumiztam, hogy majdnem behorpadt a homlokom! :-) A nővérke ezért úgy döntött, hogy kipróbálja tudok-e cumisüvegből (tudjátok, olyan nagy klasszikus cumival...) enni. 20g-mot sikerült is megennem belőle, bár kicsi kifolyt és persze még bírtam volna enni. Nagyon kis mohó voltam, szünetet is kellett tartani. Anyu és Apu tátott szájjal figyelték a produkciómat, még fotózni is elfelejtettek! :-) Anyu már akkor eszmélt fel, amikor a nővérke már felemelt, hogy hátha sikerül büfiznem. Látjátok?
|
|
